Advent

Ősi ír karácsonyi áldás

Hogy kerüljön el minden szenvedés,

hogy előtted az út már csak rózsát teremjen,

hogy bánat könnye sose hulljon szemedből,

hogy ne látogasson meg a fájdalom,

mindezt, nem, mindezt nem kívánom neked.

Hisz nem füröszthet-e tisztává a könny,

szíved nem nemesedhet-e a szenvedésben,

amennyiben fájó ínséged ajtót nyit előtted

Mária és a Gyermek közösségébe

és Rád terül gyöngéd mosolyuk csillagfényes palástja?

Sokkal inkább azt kívánom neked,

hogy hálás szívvel tudj emlékezni mindig

arra, ami jó csak volt az életedben,

hogy bátran álld ki a próbát,

ha a kereszt súlyosan nehezedik vállaidra,

és ha az elérendő csúcs egyszerűen

elérhetetlenségbe burkolózik,

sőt a remény sugara is kihunyni látszik,

azt kívánom, hogy növekedjék benned Isten adománya,

és a nehéz években is segítsen neked

fölvidítani szeretteid szívét,

hogy legyen melletted mindig valaki,

aki méltó, hogy barátnak nevezd,

aki táplálja bizalmad, amikor megfogyatkozik benned
a fény és az erő,

hogy segítségével dacolni tudj a viharokkal,

és mégis felérj a magasba!

Akár örömben, akár szenvedésben sugározzon be

az emberré lett Istenfiú kedves mosolya,

és Őt mindig oly forrón szeresd,

amint azt hozzád hajló jósága kívánja Neked!