
fácska,
csendes karácsonyfácska,
oly kicsi vagy,
olyan, mint egy virágszál
a zöld erdőben ki talált rád,
s nagyon fájt-e eljönni onnan?
látod megvigasztallak,
mert oly jóillatú vagy
megcsókolom hűs kérgedet,
s átölellek szorosan és vigyázva,
mint az anyád,
csak ne félj
íme a díszek
mik egész éven át sötét dobozban alszanak,
s álmodják, hogy kiveszik őket, s szabad csillogniuk,
a gömbök, a piros és arany papírláncok, az angyalhaj szálai
emeld föl karocskáidat,
s mindezt neked adom, hogy viseld,
minden ujjadra jut egy gyűrű,
egy porcikád se lesz sötét vagy szomorú
ha majd tetőtől-talpig felöltöztél,
az ablakba állsz, hogy mindenki lásson,
s mennyire megcsodálnak!
ó, de te nagyon büszke leszel
és húgocskámmal kézen fogjuk egymást,
és fölnézve gyönyörű fánkra,
táncolunk és énekelünk
"Pásztorok, pásztorok'' -
fordította: Kálnoky László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése